P á r l a t v e z e t é s

pálinkatúra az otthonodban

A pálinkakészítés buktatói
Miért nem egyszerű szép pálinkát főzni?

Mit lehet elrontani egy ilyen egyszerű dolgon, mint a pálinka?  Gyümölcsszedés, cefrézés, lefőzés. Mi ezen olyan bonyolult? Jogos a kérdés, hogyan csúszhat hiba egy ízes, illatos párlat elkészítésébe? A válasz az, hogy könnyen. Egy élő anyaggal kell dolgoznunk, aminek az átalakulását végig kell kísérnünk, felügyelnünk, gondoznunk. Ha mulasztunk, az megbosszulja magát.  

Összeszedtem azokat a buktatókat a pálinkakészítés során, amelyek befolyásolják a végeredmény minőségét. Nem hinném, hogy több, vagy kevesebb, mint egy jó bornál, vagy sörnél, csak azt akartam megmutatni, hogy itt sincs könnyen a jó pálinka, oda kell figyelni, ha élvezni akarjuk!

Az alapanyag

Ha éretlen a gyümölcsünk, nem lesz zamatos, teljes a pálinkák íze, inkább a nyers, zöld ízek lesznek rá a jellemzőek. Túlérettségnél inkább a fáradt, oxidáltabb illat-, és ízjegyek fognak előtérbe kerülni, amitől lapos és lomha lesz a párlat. Ha beteg, fertőzött, vagy penészes az alapanyagunk, már felesleges is becefrézni, nem hiszem, hogy sokan rajonganának a csípős, dohos italért a pohárban.

cefregyilkos.jpg                  

                   Cefregyilkos...

 A feldolgozás

Tisztaság, tisztaság, tisztaság. Ez a három alapvető feltétele az eredményes cefrézésnek. Mosni kell a gyümölcsöt, tisztán kell tartani a feldolgozó eszközöket. Olajjal szennyezett, vagy dohos cefréshordó még a legjobb gyümölcscefrét is tönkrevágja, megakad az erjedés, borzalmas ízek kerülnek a pálinkába. Ha elmarad a darálás, ha kihagyjuk a pektinbontást, vagy a savazást, akkor mind a kihozatal, mind az ízvilág megsínyli azt. A savazás nélkül lényegesen nagyobb az esélye a bakteriális fertőzésnek és a vadélesztők elburjánzásának.

 Az erjesztés

Ha elmarad a fajélesztővel történő beoltás, vagy megvolt ugyan, de nem gondoskodtunk a megfelelő körülmények biztosításáról, akkor kikerül az irányítás a kezünk közül. Mi az ami hiányozhat? A tápsó az élesztőnek és az ideális 17-18 Celsius fokos erjesztési hőmérséklet.

A lepárlás

Itt alapvetően két területen lehet hibázni, de ott nagyot. Az egyik terület a fűtés-hűtés dinamikája, míg a másik a párlat elő-, és utópárlati elválasztása. Az elválasztás felteheti a koronát az aprólékos munka végére, de kegyetlen mélységbe is lökheti. Készülhetett a cefre világbajnok gyümölcsből, erjedhetett profi módon, ha a főzőmester rosszul "vágja el" a párlatszakaszokat a főzés során, akkor oda minden, az élvezeti érték gyorsan elillan.

Az érlelés 

Nem minden gyümölcsfajtának áll jól a fahordós érlelés. Butaság lenne egy friss üde bogyós pálinkát hordóba zárni, hiszen a törékeny illatokat, ízeket azonnal eltünteti a fajelleg. Azoknál a fajtáknál, amelyeknek kifejezetten jól áll az érlelés (szilva, törköly, borpárlat...) vigyázni kell az érlelés időtartamára és a hordó fajtájára, nagyságára is. Ugyanis itt is megeshet, hogy pálinkásan mondva a "fa megeszi a gyümölcsöt". Azaz, csak a fahordó karaktere fog érvényesülni, a gyümölcsé már nem.

Egy szó, mint száz, amikor egy harmónikus, telt ízű, behízelgő illatú pálinkát kóstolsz, dicsérd meg gondolatban a főzőmestert, mert hibátlanul vette az akadályokat, tényleg szakmája kiválósága!

Ha Te szeretnél lenni az a főzőmester, aki bezsebeli ezeket a dicséreteket, engedd meg, hogy ajánljak Neked egy igazán tartalmas és gyakorlatias segítséget, amivel mindezt megvalósíthatod! :-) Katt ide! 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://parlatvezetes.blog.hu/api/trackback/id/tr4012439147

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az alkohol beszél belőled 2017.07.08. 23:50:14

Mit üzen a web?Heti alkoholos hírek, költemények. A Heti sajtó cifra és beszédes, de lehelete kétségtelenül alkoholszagú! Hétszentség'17/26 2017. 06. 26. Hip hip hurrá utáni állapot! A legutóbbi maastrichti kocsmamesével a Kocsmaturistán 100 ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

O.Ádám · http://abszint.com 2017.06.27. 11:24:27

Az érlelésnek pontosan az az elsődleges feladata, hogy megegye/átalakítsa az ízek egy részét, és ennek a meg nem értése – pontosabban az a tévhit, hogy a hordó csak ízek hozzáadására szolgál – szokott rosszul érlelt pálinkákat eredményezni. Kis túlzással minden olyan pálinkát butaság érlelni, ami már „készen van” (vagyis egyszerű pihentetés után is hibátlan) mert a hordó minden esetben „enni” fog belőle – nemcsak a faíz fedése, hanem a szelektív párolgás, a katalizált oxidáció meg ilyenek által. Ha a hordó megeszi a gyümölcsöt, akkor általában nem egyoldalúan az érlelés lett elrontva, hanem arra az érlelésre alkalmatlan pálinkát készítettek. 10 év tölgyfa sem eszi meg a szilvát, hogyha a főzőmester tudja, hogy mit csinál. (Persze a többi fafajta nem is feltétlenül alkalmas ilyen hosszú érlelésre.)

Ugyanezt a problémát illusztrálja pl. a Békési whiskyje is: 12 évre hordóba dugtak valamit, amit pálinkás mentalitással finomíthattak (azaz minden kellemetlen ízt elválasztva), így aztán az érlelés alatt teljesen elvesztette a fajtajellegét, nem lehet felismerni, hogy whisky. (És nem azért, mert boroshordós.)

Az érlelést mint módszert akkor fedezték fel, amikor még nem létezett hibátlan finomítás, és rájöttek, hogy több év pihenés a hordóban képes többé-kevésbé befejezni ezt a félmunkát. Ma is ezen a vonalon lehet érdemi érlelést végezni – az érlelt párlatok gyártóinál ismert ökölszabály, hogy ami nyersen túl jó (kiegyensúlyozott, letisztult), abból már nem lesz értelmes érlelt ital. A hordóba szánt párlatnak érlelési tartalék kell (a szokottnál nagyobb középpárlat, alacsony deflegmáció), amiből a hordó farigcsálhat, átalakíthat – jó esetben valami szebbet, mint amit a finomítással önmagában lehetett volna kihozni. (Ennek egyik extrém példája az armagnac.) Persze ez a többéves italoknál igazán nyilvánvaló, de kisebb mértékben a rövidebben érlelt pálinkákra is lehet értelmezni.

Muslicza úr · http://parlatvezetes.blog.hu 2017.06.27. 15:27:56

@O.Ádám: Értem mire gondolsz, de két dolgot kiemelnék, amit kissé másként látok. Amikor a fa "megeszi" a pálinkát, az számunkra azt jelenti, hogy teljesen eltűntek az alap gyümölcsünkre jellemző ízek, illatok. A helyét átveszi az adott hordóból kioldódott, átalakult íz-, és illatvilág. Magyarán nem tudod megmondani, hogy milyen pálinka volt az érlelés alapja. Ez már önmagában kerülendő, hiszen a pálinka lényege maga a gyümölcs. A hordós érlelésnél a cél a harmónia kialakítása az eredeti íz-, és aromavilág megtartásával, kiegészítve a hordó adta íz, illat, szín adta lehetőségekkel, valamint a kettő kölcsönhatásából létrejött új komponensekkel. Röviden úgy mondanám, hogy a hordónak ki kell egészítenie a pálinkát, valami újat, pluszt kell, hogy hozzáadjon, de semmiképpen sem nyomhatja el.

A cognac, az armagnac, vagy akár a whisky is jellemzően nem attól lesz nagy szám, hogy milyen csodás borból, vagy kukoricából, malátából készül, hanem a lényegüket és az értéküket inkább az érlelés adja meg. Még akkor is, ha adott terület eredetvédett italáról beszélünk is. Ott az a művészet, hogy miképpen tudják belevarázsolni az italba a vaníliát, a kókuszt, a karamellt, vagy akár a kávét. Mármint aromaügyileg. :-) Persze mindezt egy letisztult, egyensúlyban lévő ital elérése érdekében. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen mindegy milyen alapanyagot használtak fel. Jómagam is főztem különböző gabonapárlatokat, megvan mindegyiknek a saját "személyisége", de úgy gondolom, hogy ez másodlagossá vált az érlelés mellett. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap az elkészítés folyamatában, a marketingben és az ital pozícionálásában is az érlelés. Gondolj csak az űrbe felvitt, vagy tengeri hajókon utaztatott, vagy pont a magyar tokaji aszús hordókban érlelt italokra.
Én megelégszem azzal is, ha van lehetőségem kipróbálni a különböző fafajtákból készült hordókat, már abban is hatalmas mozgástér van. :-)
Mártonék brandyjét, vagy az Agárdi whiskyjét nem ismered esetleg? Mi a véleményed róluk?

O.Ádám · http://abszint.com 2017.06.28. 17:08:47

@Muslicza úr: Abban egyetértünk, hogy milyen, amikor a fa megeszi a pálinkát, csak az okaiban nem. Nagy vonalakban minden párlat érlelésénél elvárás az, amit leírtál, és mindegyiknél ugyanúgy hiba, hogyha a végén nincs meg a párlat saját fajtajellege. (Ezért szidják egyesek a Békési whiskyt annak ellenére, hogy egyébként finom ital – legalábbis az elsőnek lepalackozott hordó).

Amennyire én látom, azon hazai pálinkás gyakorlat alapján vonsz le általánosságokat az érlelésről, hogy a megszokott módon lefinomítják a pálinkát, aztán hordóba dugják arra a – jellemzően elég korlátozott – időre, amíg nem kezd tőle gyengülni a jellege. Ebből kiindulva logikusnak tűnik, hogy a sok évig párlatoknak már gyakorlatilag nincs meg az eredeti fajtajellege, de azokat valójában (alapanyaguktól függetlenül) olyan aromatartalékkal (elő/utópárlatosan) teszik a hordóba, amit a hordó a teljes érlelés ideje alatt sem tud megenni, így a hordójelleg mellett megőrzik a saját fajtajellegüket is.

Akármennyire is nem úgy tűnik pl. egy whiskyt megkóstolva, igazából igen ritka az, hogy egy karakteres italnak a hordóból jöjjön az érdemi karaktere, ne pedig egy határozott fajtajellegen alapuljon. Éppen ezért nem vált be sehol önálló whiskyként a folyamatos Coffey-finomítóban készült whisky a 150 éves pályafutása alatt: a kongenerszegény, seízű gabonaszeszt teheted akármilyen hordóba, akkor is csak nagyon nehezen lesz belőle önmagában is értelmes ital – ha lesz egyáltalán. Szintén ezért nincs érlelt vodka, mert azt teljesen fölösleges hordóba tenni. Mivel főztél gabonapárlatokat, valószínűleg feltűnt, hogy finomításnál két véglet felé lehet menni: a nyers gabonapárlat lehet karakteres, de abban a karakterben nem lesz köszönet, vagy lehet kellemes, de akkor elég visszafogott lesz. Whiskynek a kaotikus, rosszízű változatot főzik és ebből a hozott anyagból alakul ki, szelektálódik ki a whiskyíz egy nagy része. A whisky eredeti fajtajellegét (pl. a rozspárlat fűszerességét vagy a maláta mogyorósságát) az érlelt whiskyben nagyon könnyű a hordójelleggel összetéveszteni, de a különböző féle hagyományos whiskykkel ismerkedve idővel feltűnik, hogy nem minden hordójelleg, ami elsőre annak tűnik. Az persze igaz, hogy a whiskyk fajtajellegét nem igazán a friss gabona illata jellemzi, hanem inkább az adott gabonára jellemző erjedési jegyek.

Hogy az ilyen kaliberű érlelés hogyan működik pálinkára vetítve, arra jó példa pl. a R. Jelínek 10 éves kóser szilvája (itthon elvileg csak egy pesti boltban lehet kapni). Hasonló intenzitású hordós máz van az ízében, mint általában egy whiskyben vagy cognacban, de a szilvapálinka-jelleg ettől függetlenül igen telt és intenzív, nem hagyja magát elnyomni. Persze itt sem arról van szó, hogy a 10 év érlelés ne enne a párlat aromáiból, viszont mivel az érlelés szelektíven eszi meg (párologtatja ki, oxidálja el, stb.) a párlat eredeti aromáit, a 10 év érlelésre szánt szilvába finomításkor bele lehet engedni olyan jó ízeket (párlatrészeket) is, amiket alapesetben ki kellene dobni a (nyersen még) elő- és utópárlatos jellegük miatt. Mivel az érlelés bizonyos keretek közt képes „befejezni” a felemás finomítást, előáll az a paradoxon, hogy a 10 évig érlelt szilvában akár gazdagabb szilvajelleg is megmaradhat ahhoz képest, mintha érlelés helyett készre finomították volna. Ha már az armagnac szóba került, én például megnézném, hogy valaki érlelés nélkül belevarázsolja egy borpárlatba az armagnac jellegzetes, vaskos borillatát, mivel azt lényegében az (el nem vett) elő/utópárlatból „faragja” ki az érlelés (az armagancnál ugye nincs párlatelválasztás). Ha már a bor minősége szóba jött, azért ahhoz sem akármilyen bor kellhet, hogy az elő- és utópárlat elválasztását teljesen kiválthassa az érlelés. De valószínűleg a cognac-régión belül sem csak a reklám kedvéért határoztak meg exkluzívabb és közönségesebb termőterületeket.

Tehát a hordójelleg alapvetően nem üti, nem túrja ki a fajtajelleget, hanem normális esetben nagyon jól megférnek és nagyon jól felismerhetőek egymás mellett is, akár pálinkáról, akár whisykről van szó. (Persze az valamennyire változó, hogy a kettő melyik italban menyire erős egymáshoz képest.) Attól, hogy a Glendronach whiskyt 15-20 évig érlelik sherrys hordóban, igaz, hogy nagyon vastag és intenzív sherrys mázat kap, de emögött olyan vaskos malátawhisky van, aminek a jellege így is gond nélkül átsüt a sherryn. Amikor a hordó hosszabb távon megeszi a (szilva-, körte-, törköly-) pálinkát, akkor jórészt az történik, hogy a megfelelő aromatartalékal nem rendelkező – azaz hosszabb érlelésre alkalmatlan – párlatból egyszerűen eltűnik, elfogy a fajtajelleg, a hordójelleg intenzitásától többé-kevésbé függetlenül.

Mártonék brandyjét és az Agárdi whiskyt nem kóstoltam, de az utóbbiról szóló véleményekről egyértelműen lejött, hogy azt szépen eltalálták.

Muslicza úr · http://parlatvezetes.blog.hu 2017.06.28. 19:13:01

Nem akarok okoskodni olyan területen amiben nincs megfelelő gyakorlatom, tudásom. Ilyen a pálinkán túli fahordós érlelés. Ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy egy kissé elő-, utópárlatos főzet is könnyen megváltozik pozitív irányba az érlelés alatt, hiszen nem kevés észterképződés zajlik le ilyenkor, melynek fő jellemzője, hogy két meglévő elem egymással egy harmadikat képez. Igen, igazad van, én a pálinkás gyakorlatnak megfelelően gondolkozom a hordós érlelésről, nem is tudnék másként, a whiskyérlelés első lépcsőfokait próbálom lépegetni épp. A gabonapárlatok erjesztése, főzése csak az alapokban egyezik meg a pálinkáéval, de ugyanúgy más eredmények születnek a különböző fajták kapcsán, mint a gyümölcsöknél, ebben is egyetértünk. Készítettünk már kukoricából, malátából, árpából, búzából, valamint ezek különböző arányú keverékéből is. Ha a pálinkás elválasztási technikákat alkalmazzuk (teljesen tiszta középpárlat), akkor is megdöbbentően „gyümölcsös” tud lenni egyik-másik. Nem mentünk még bele ezekbe a hosszabb vágásokba, ez amolyan pálinkás beidegződés. :-) Lehet, egyszer majd erre is sort kerítünk... Kb. két év múlva a nemrég elkezdett érlelés állásáról, eredményéről is többet tudok majd mondani. Pálinka ügyben a rossz tapasztalat az, hogy az alapból utópárlatos párlatokat ágyazással, vagy hordós érleléssel szeretnék sokan megváltoztatni. Nem sok sikerrel. Ennek lehet az oka, ahogy te is írtad, hogy sokkal hosszabb időre van ilyen esetekben szükség. Alapvetően erre nincs lehetőség a legtöbb gyümölcsnél, hiszen ahogy már beszéltünk róla, addigra eltűnik a gyümölcs. A szilva egy üdítő kivétel, mivel nagyon erős, „agresszív” zamatokkal rendelkezik, ami nehezebben esik szét máshoz képest. Emellett azért szerencsés, mert a saját aromaanyagai nagyon jól passzolnak, sőt felerősödnek a fahéjas, vaníliás jegyek által, amit a hordótól kap. Nemrégiben egy olyan szilvát kóstoltam, ami a fahordó mellett némi ágyazást is kapott. Hát mit ne mondjak, voltak játékos, behízelgő ízek, illatok. Mondhatnám úgy is, hogy egy süteményes vonal bontakozott ki a pohárban.

A Jelínek -féle szilvához még nem volt szerencsém, de ezek után kíváncsivá tettél, hogy miként működik ez az érlelési módszer gyümölccsel is. A róla szóló jellemzésedben mit takar a „finoman lakkos” szófordulat? Úgy tűnt pozitív jelzőként használtad, bennem pedig abszolút negatívat hoz ki (lakk-körömlakk-előpárlat), esetleg a szilva „hamvas” karakterét érted alatta?

O.Ádám · http://abszint.com 2017.06.29. 21:12:33

A lakkos az lényegében tényleg egy édes, kellemes lakkszerű illatot jelent. A klasszikus, alacsony deflegmációval készült kisüsti pálinkákban ez a legtöbb gyümölcsnél meg szokott jelenni valamilyen formában, de talán a szilvánál a legjobban. A mai magyar kereskedelmi főzésben ez elég ritka, én eddig egyedül a Szicseket ismerem ebben a műfajban, náluk időnként talán sok is egy kicsit a lakk (pl. az ószilvában).

Tudod, van az a „klasszikus” kisüsti szilva, a „tipikus házi szilva”, amit az átlagember büdösnek mond, és többnyire tényleg rossz, de meg lehet csinálni úgy, hogy nagyon is jó legyen – nekem az ilyen szilvapálinka az egyik kedvenc italom, akár érlelés nélkül is – nem technokolos, nem ecetes, nem húzós, de testes-harapós, és van egy jellegzetes gyümölcsös fanyar-savanykás (de nem savanyú) jellege, ami jó esetben fantasztikusan ellensúlyozza az édességét. (A Szicsek ószilvája – meg gondolom a prémium szilvája is – majdnem ilyen, de a fanyarság és az azt kísérő aromák hiányoznak belőle.)

Nemzetközileg elég népszerű lehet ez a stílus, mert külföldi szilvából többnyire ilyennel találkoztam, főleg a prémium kategóriában, érlelve és nem érlelve is. A pesti Vom Fass-ban kapható francia „Öreg szilvapárlat” is ilyen, bár nem olyan jó, mint a Jelínek (viszont ott mindent decinként lehet kiméretni). Már egy jó ideje keresek ilyen magyar szilvapálinkát, de abban sem vagyok biztos, hogy pl. a fanyar jelleget milyen módszer adja. (Tejsavas cefresavanyítás a legjobb tippem, de ez csak ötlet.) Meg abban sem, hogy miért kerülik itthon ennyire ezt a stílust. Lehet, hogy a „büdös háziszilva” stigmája miatt, vagy lehet, hogy nehéz megcsinálni, komoly hibalehetőségeket rejt, netán nem is tudják, hogy ebből a jelenségből minőségi pálinka is lehet, mert ütközik a minőségi pálinkakészítés valamelyik itthon elterjedt alapelvével.

Muslicza úr · http://parlatvezetes.blog.hu 2017.07.02. 11:45:21

@O.Ádám: Az alacsony deflegmációnál úgymond átszalad minden, az valóban más ízeket tud produkálni. Nem mondhatjuk rá, hogy utópárlatos, de az biztos, hogy a nehezebb, testesebb aromaanyagok nagyobb arányban kerülnek bele a párlatba, mint egyébként. Ezek szerint nálad a teltebb, vastagabb szilva a nyerő.
Az általad írt jellemzők alapján, nekem a mag jut eszembe. A magon erjesztésnél, vagy maggal főzésnél hozható létre ez a kissé fanyar, édeskésen kesernyés ízvilág. Vagy olyan fajta szilvánál, aminél magasabb a mag-gyümölcshús arány a mag javára. Tipikusan ilyen a Nemtudom (penyigei) szilva. Ennél a fajtánál még egymenetes főzésnél is erősen visszaköszön a testesség. A tejsavas pH beállítás jellemzően foszforsavval együtt szokott megtörténni, kb 5% tejsav, 95% foszforsav arányban. Nem csak a pH beállítás miatt jó használni, hanem a nagyon jó észterképző hatása miatt is. A fanyarságot a magon kívül még a héj viaszossága is adhatja, ami megint csak fajtánként eltérő.
Besztercei, Stanley, Nemtudom (Penyigei) szilva.
Ha lehetőséged van rá, akkor érdemes lenne ezeket a fajtákat keresned, valószínűleg megtalálod bennük a testesebb, markánsabb, "paraszt" szilvára jellemző íz-, és illatjegyeket.
Az, hogy itthon milyen típusú szilvapálinkák vannak forgalomban több tényező hatása. A főzőmester, vagy tulajdonos határozza meg ízlése szerint, hogy milyen stílusban főzi le. Vannak kedvenc és vannak olcsó szilvafajták, ezt nem is magyaráznám tovább. Divatossá vált néhány éve egy szerb fajta a Lepotica, ami nagyon üde, friss, virágos pálinkát eredményez. Pont az ellenkezőjét annak, amit te kedvelsz és nagyon sokan használják. Tavasszal voltam a Nébih Szupermenta szilvapálinka tesztjén értékelni. Atyaúristen...! Átlagosan 10 pálinkából talán 2 volt elfogadható, amiből valóban visszaköszönt a gyümölcs és nem volt elő-, vagy utópárlatos! Borzalmas volt látni, hogy a többség erjedési problémákkal, technológiai hibákkal gazdagon meghintett pálinkát tesz ki a boltok polcaira. Sajnos nem csak a nevenincs kis főzdékről beszélünk, hanem igazán nagy nevek is szerepeltek a listán. Az éllovasok se dőlhetnek hátra nyugodtan, mert ha visszaszámoltuk a súlyozott pontokat valósra, egyből látszott, hogy inkább a középszerűség irányába mozdultak el, semmi kiemelkedőt nem teljesítettek. Azt javaslom nyiss a feltörekvő fiatal főzdék irányába, remélhetőleg köztük jobban megtalálod a számításod!

O.Ádám · http://abszint.com 2017.07.04. 12:07:24

Igen, a szilvapálinkából és gyakorlatilag minden egyéb párlatfajtából is többnyire a teltebb, vastagabb változatok szoktak lenni a személyes kedvenceim :) Köszönöm a tippeket, a besztercei, penyigei pl. tényleg gyakrabban húzott egy kicsit ahhoz, amit keresek, bár a szándékot csak elvétve tapasztaltam, hogy ezt kihozzák belőle. Az utóbbi évben már én is rájöttem, hogy ideje lenne célzottan keresni a főzdék közt.
A Szupermenta-teszt jórészt tényleg nem a kínálat krémjéből merített... szerintem az eredmények is elég kaotikusak lettek, a dobogós helyezések után (de talán már az első helyezés után) eléggé elvegyültek egymással a közepes és a kínosan gyenge tételek, illetve általánosságban kevés volt a pontszámbeli különbség a mezőnyön belül. (Míg pl. az MGE 2014-es barackpálinkatesztjével nagyrészt egyetértettem.)

P á r l a t v e z e t é s

Útikalauz a pálinkák és párlatok világában. Szélesedő szeszes látókör, művelt muslica képző. Virtuális vitrinek és polcok, élő kóstolóestek.

Friss topikok

Címkék

afrika (1) alkoholfok (2) alma (1) ananász (1) aperitif (1) aranyérem (2) aromatornyos (1) ballonpohár (1) banán (1) barack (1) barackmag (1) bécs (1) beporzás (1) besztercei (1) bírálat (1) borház (1) borkóstoló (1) borpárlat (1) borseprő (1) brandy (1) bronz (1) bronzérem (1) cask strenght (1) cefre (2) cefrehiba (1) cefrés hordó (1) cefrézés (3) címke (1) cirpi (2) cognac (1) cseresznye (1) cserszegi fűszeres (1) cukor (1) czetis ház (2) debreceni muskotály (1) desztilláció (1) digesztív (1) dunabogdány (1) egeres pálinka (1) egymenetes (1) élesztőzés (1) előpárlat (1) erdély (1) erjesztés (4) érlelt (1) erősítőfeltétes (1) esszencia (1) ezüst (1) ezüstérem (1) fahordó (1) feldolgozás (1) flambírozás (1) florina (1) flőte (1) foszforsav (1) főzés (1) főzőmester (1) gála (1) ginfesztivál (1) ginmarkt wien (1) glencairn (1) gönci (1) gyümölcs (1) gyümölcsbor (2) gyümölcsfeldolgozás (1) heim sütöde (1) húsleves (1) irsai olivér (1) jackfruit (1) jonathan (1) kajszibarack (1) kecskeméti (1) kedvezmény (1) kén (1) kisüsti (2) kondenzáció (1) konyak (1) konyakmelegítő (1) kóstolás (1) kóstoló (2) kóstolóest (2) kotyogó (1) külföld (1) kuruc (1) labanc (1) leányfalu (1) lekvár (1) lepárlás (1) macskajaj (1) magozás (2) majombarack (1) mangó (1) marillenknödel (1) másnaposság (1) méh (1) méz (1) mézes (1) mirabolán (1) mixto (1) nyírfabor (1) nyírfacsapolás (1) nyírfavíz (1) oktatás (1) ópálinka (1) opálos (1) országkóstoló (1) pálinka (16) pálinkabírálat (1) pálinkablend (3) pálinkacímke (1) pálinkaest (4) pálinkafa (1) pálinkafőzés (2) pálinkahiba (1) pálinkaképzés (1) pálinkakiválóság (1) pálinkakoktél (1) pálinkakóstoló (1) pálinkaminősítés (1) pálinkatörvény (1) pálinkaverseny (2) pálinka nemzeti tanács (1) pálinka tanfolyam (1) párlat (1) pektin (1) pektinbontó (1) pnt (1) pohár (1) pölöskei muskotály (1) pontozás (1) recept (1) reidel (1) reposado (1) sárgabarack (1) scotch (1) seprő (1) seprőpárlat (1) sepsiszentgyörgy (1) single cask (1) single malt (1) szauna (1) szeszpiac (1) szilva (2) szilvapálinka (1) szőlő (1) szomolyai (1) tanács (1) tápsó (1) tengeribarack (1) tequila (2) tipp (1) törköly (1) tulipánbimbó (1) tulipánpohár (1) utópárlat (1) vásárlás (1) vegyigyümi (1) vienna gin festival (1) virics (1) viricselés (1) vsop (1) whiskey (1) whisky (2) xo (1) zöldségpárlat (1) Címkefelhő